Török Boglárka - Sminkes
Török Boglárka - Sminkes
Török Boglárka - Sminkes
Török Boglárka - Sminkes
Török Boglárka - Sminkes

aZ mijaz?

Hát egy Kígyó!

Egyre több magyar tervező jelenik meg a piacon, ami számomra nagyon jó érzés! Jó látni, hogy  fiatalok ennyire lelkesen, szívvel, lélekkel alkotnak. Alkotnak, és tegyük hozzá, hogy nem is akármilyen alkotások születnek!

Az én érdeklődésemet a magyar tervezők termékei iránt a WAMP keltette fel, de a rajongásomat úgy igazán a Zmija ékszerek hozták meg.

Bevallom őszintén, hogy a gyöngyöket és gyöngy ékszereket úgy alap járaton nem szerettem. Mindig a nagymamám fehér tekla gyöngysora jutott róluk eszembe. Mindez a “nem szeretem” állapot egészen addig tartott, míg kezemre nem került egy Zmija karkötő.

Kriston Petra, a Zmija ékszerek megálmodója és megalkotója már régi ismerősöm. Sokat állt modellt fotózásokon őrült és kevésbé őrült ötleteink kivitelezéséhez. Rendkívül vidám ((én őt eddig rossz kedvűnek sosem láttam)), közvetlen és nem utolsó sorban lendületes lányként ismertem meg. Jó érzés volt, mikor megkeresett saját ékszereinek fotózása kapcsán. Számomra nem volt kérdés, hogy vállalom-e.

És hogy milyen volt a fotózás? Pont olyan, mint Petra maga: lendületes és vidám.  Ezt a lendületet és vidámságot Petra határozottsága sem tette katonássá, nem lettünk egy vidám barakk. Ő pontosan tudta, hogy mit és hogyan szeretne, ami számomra azt bizonyítja, hogy ékszereit ugyanilyen nagy gonddal és alapossággal készíti.

És milyenek a Zmija ékszerek? Pont olyanok, mint maga Petra: vidámak, fiatalosak és egyediek! Ismerjétek meg őket az elkészült fotókon keresztül! (Akiknek pedig kevesek az itt látottak, azoknak ajánlom a következő oldalakat is: http://instagram.com/zmijahungary ill: https://www.facebook.com/ZmijaHungary  vagy pedig élőben is megtekinthetőek a DIP-en )

Bővebben →

Eszközök nélkül

Soha nem éreztem magam annyira elveszettnek, mint amikor egy alkalommal még az utcáról hívtak vissza egy smink elkészítésére.  A történet rendkívül banális volt.

Természetesen Murphy törvénye szerint mikor történhet az emberrel ilyen? Csakis akkor, amikor az a helyzet a kellemetlennél is kellemetlenebb tud lenni. Történt ugyanis, hogy az ecseteimet elvitte magával valaki azok közül, akikkel egész nap voltam. A nagy pakolásban nem vettük észre, hogy a sok fekete táska közül, nem az enyémben landoltak. Mit tehettem mást? A stúdióban, a smink szobában fellelhető ecsetekkel kellett menteni a helyzetet.  Persze azok az ecsetek valahogy másmilyenek voltak. Funkciójukban ugyanazok, de valahogy mégis máshogy keltek életre a kezeim között.  Nem szívesen emlékszem vissza arra a napra. Ráadásul még tanulóként jártam így. A kellemetlen emlék ellenére nem vágtam sarokba a stúdió ecseteket és nem rohantam sírva haza. Sokkal inkább megkerestem a sajátjaimat és azóta is féltve őrzöm őket.

És hogy mindezt miért írtam le?

Mert mielőtt még bármit is vásárolnál nagy elhatározásodban, érdemes a vásárlást az ecsetekkel kezdeni. Egy jó ecset megfizethetetlen! És hogy milyen egy jó ecset? Véleményem szerint ezt egyénje válogatja.Találkoztam olyannal, aki az egyik nagy márka ecseteiért élt- halt, míg ugyanarról az ecsetről egy másik, gyakorlott sminkes negatívan nyilatkozott.

Talán abban az egyben mindannyian megegyezhetünk, hogy az érintése kellemes, finom, puha legyen. (Nem az a cseklős- nyaklós puha! Hanem az a sem nem túl kemény, sem nem túl puha. Az ecsetnek kell, hogy tartása legyen, hogy az anyagot szépen el lehessen dolgozni. Túl puha ecsetnél ugyanis maszatolás az eredmény. A túl kemény, túl műszálas ecset pedig szúr, amit hosszan elviselni nem túl kellemes. )

Munkám során nem ragaszkodom  egy ecsethez csak azért, mert nagy márka, amennyiben azzal a modell arcán dolgozva kellemetlen érzést váltok ki. Egy alkalommal engem sminkelt ki egy kozmetikus hölgy és már az alapozásnál alig vártam, hogy érjünk a végére a sminkelésnek. Én szeretem, amikor a modelljeim azt mondják alapozás közben, hogy olyan, mintha egy masszírozást csinálnék rajtuk és akár el is tudnának aludni.

Az általam preferált / nekem bevált márkák, ecsetek tekintetében:

Egy biztos: az ecset lesz az az eszköz az életedben, amit nagy valószínűséggel nem fogsz váltogatni – már, ha megtaláltad az IGAZIT ;-D

Bővebben →

Miért?

Régen buszon, villamoson ülve szerettem nézni az arcokat. Főleg a női arcokat. Ez a nézelődés, ez a kíváncsi megfigyelés elterelte a figyelmemet egyéb tényezőkről. Szinte “észrevétlenné” váltak a kellemetlen szagok, az, hogy tömeg van, hogy löknek, taposnak.  Az utazás ideje pedig látszólag “lerövidült”.

Hogy mit néztem rajtuk?
Főleg azt, hogy mennyi nő vállalja be, hogy kisminkelje magát. Ha bevállalta, akkor hogy sikerült neki? Mit csináltam volna én máshogy? Annál pedig, aki nem vállalta be, annál pedig azon méláztam, hogy vajon miért nem?

Elméláztam egy blogbejegyzésen is, melyben arról volt szó, hogy egy társaságban heves vita folyt, hogy mi is a “fontosabb”. A ruházat, a haj vagy pedig a smink. Úgy gondolom, hogy alapvetően mindhárom. Már csak ha az átváltoztatós fotókat nézzük. A nőknek nem szimplán a sminkjét csinálják meg, vagy a frizuráját, hanem hirtelen lecserélik a ruháját is. Ám, ha úgy vesszük, hogy van egy tiszta, rendezett ruházat, egy tiszta, rendezett haj, akkor a smink sokat tud hozzátenni a megjelenéshez. Hisz általa eltűnnek a fáradtság jelei és egy kisimult, üde arc néz vissza ránk.

Ma már kevesebbet utazom tömegközlekedéssel. A nézelődés azonban továbbra sem marad el. A helyzet pedig alapvetően változatlan a korábbi évekhez képest. Vannak, akik bátran sminkelik magukat. Vannak, akik a jól megszokott fekete ceruza, spirál kombót használják. Azonban többségében még mindig nem nyúlnak ecsethez a nők.

Vajon nincs idejük rá? Nem akarnak tíz perccel korábban kelni? Vagy egyszerűen nem tudják, hogy mit és hogyan? Vagy hogy mivel? Vagy egyszerűen nem érdekli őket az egész? Ez utóbbit nehezen képzelem. Hány lány, nő, asszony mondta sminkelés után nekem, hogy: ” El tudnám viselni, hogy minden nap így nézzek ki!”
Szóval:

ed31e515db4bc6818f462e815974bd9d

 

 

 

 

 

Bővebben →